Nagy tátraalji község, Poprádtól 8 km-re északkeletre.
   
A területen már a kőrézkorban volt település. A szláv lakosság a XIII. században német telepesekkel bővült ki.
   
Lakosai főleg földművelésből és állattartából éltek, de kelmefestésből és lókupeckedésből is. A II. világháború vége előtt a német lakosság elmenekült.
   
Lakosai ma többségükben a poprádi és késmárki ipari létesítményekben valamint a tátrai turistaközpontokban találnak megélhetőséget.
   
A község szülöttje Augustini ab Hortis Sámuel (1729-1792) természettudós, itt élt Berzeviczy György (1763-1822) haladó gondolkodású közgazdász, közíró, a Tátra lelkes népszerűsítője. A község lelkésze volt és itt is hunyt el id. Buchholtz György (1643-1724), a tátrai természet egyik úttörő kutatója.
   
A XIII. századi román stílusú római-katolikus templomát a XV. században gótikus stílusban építették át. Az evangélikus templom 1785-ben épült, két későbarokk stílusú kastély a XVIII. század végén. Itt található Berzeviczy Gergely síremléke is.