A Magas-Tátra és egyben Szlovákia legmagasabb pontja a 2655 m magas Gerlachfalvi-csúcs. A Hátsó-Gerlachfalvi-csúcsból (Zadný Gerlachovský tít) kiinduló délkeleti szárnyvonulaton fekszik, ettől a Tetmajer-horhos (Gerlachovské sedlo) választja el. A csúcstól a hegygerinc a Kis-Gerlachfalvi-csúcsig (Kotlový tít) csúcsig folytatódik ahol kettéágazik és kialakítja a híres Gerlachfalvi-katlant (Gerlachovský kotol).
A Gerlachfalvi-csúcs a magassága, megmászhatósága és a hegy szépsége miatt Szlovákia egyik leglátogatottabb orma. A Gerlachfalvi-csúcs megmászása csak hegyivezetővel engedélyezett. A csúcs elnevezése utal a valamikori tátrai földelosztásra, Gerlachfalva (Gerlachov) határára. A magasságát és egyben legmagasabb voltát a jelsői erdész Greiner Ludwig barométeres és szögmérései (1838) igazolták. Addig legmegasabbnak a liptóiak a Krivánt (Kriváň), a szepesiek a Lomnici-csúcsot (Lomnický tít) és a lengyelek Jég-völgyi-csúcsot (źadový tít) tartották. A csúcs első megmászója Still János alsóerdőfalvi (Nová Lesná) tanító és sógora, Gellhof János Felkáról (Velká), valamint a nagyszalóki (Velký Slavkov) Spitzkopf Márton voltak 1834 nyarán. A lengyel irodalomban is megjelent egy hír, mely szerint 1855. aug. 11-én Zygmunt Bosniacki és Wojciech Grzegorzek botanizáltak a csúcs lejtőin. Bár nem állítják, hogy a két tudós feljutott a legmagasabb oromra, nem zárják ki, hogy ez megtörténhetett. A feljegyzés csak arról szól, a
Gerlachon voltak. Biztossággal állíthatjuk, hogy 1868-ban osztrák katonai térképészek feljutottak a csúcsra. 1880-ban a Gerlachgalvi- és Batizfalvi-próbán (Velická a Bazitovská próba) mesterséges segédeszközökkel tették járhatóvá az utat.
