A szálló története a XVIII. században kezdődött és a legrégibb
tátrai település -
Ótátrafüred (Starý Smokovec) - fejlődésevel kapcsolatos. Az első látogatók kedvenc kirándulóhelye a közeli
Tarajka volt.
Miután a kirándulók a
Nagy- és
Kis-Tarpataki-völgyben (Vežká a Malá Studená dolina) valamint a környező csúcsokon igényesebb túrákra vállalkoztak, 1865-ben a Rainer-réten (Starolesnianska požana) megépítették a
Rainer-kunyhót (Rainerova chata) és tíz évvel később közvetlenül a
Tarajka alatt a szerény Róza-menedékházat (Ruenina chata). A Róza-menedékház közelében a vízesésekhez vezető ösvény mellett a szepesszombati erdőgazdaság elhatározta, hogy létrehozza Tarpatak-Füred települést és egymás után építette fel a Szepes-szállót (1884) (hotel Spi), Tar-patak-szállót (hotel Kolbach) és a Fürdőházat (1894) (Kúpežný dom). Az érdeklődést tovább növelte az
Tarajkai-fogaskerekű megépítése 1908-ban. A fürdő ígéretes további fejlődését az 1927-ben keletkezett tűzvész semmisítette meg.
Egy évvel a tűzvész után (1928) a prágai Legiobank, amely a
Tarajkai-fogaskerekű tulajdonosa volt, a tarajkai állomás épületéhez hozzáépítette a Sport-szállót (porthotel) egy étteremmel együtt. Ez volt a mai Tarajka hegyi szálló elődje. 1947-ben, a Legiobank felszámolása után a szállodát szakszervezeti üdülővé változtatták. Az épület kora és a folyamatos üzemeltetés miatti elhasználódása vezetett 1988-ban a teljes újjáépítéshez. A szálló ma csak részben hasonlít a régi épületre.
